Jóel 3,5

• „Megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét”. „Isten megmenti a bűnöst.” A Bibliának, Isten hozzánk szóló szavának az összefoglalása. (A Biblia közepe, Jóel könyvének is a közepe.)

  • Előtte (amíg valaki nem hívta segítségül) bűnben van az ember: Istentől elszakadva, bűnöket követ el, és nem tud „hova menni bűneivel”, nem tud megszabadulni tőlük.

  • A bűnért ítélet jár Istentől. Ez alatt van, aki nem hívta segítségül az Urat, akár zavarják a bűnei, akár „jól érzi magát” bennük.

    • Jóel 1,1–2,11: a bűn és az ítélet hirdetése.

    • Jóel 2,12–17: nem elég, ha csak engem „zavar” a bűn. Fel kell ismernem, hogy Istennel kerülök szembe miatta, és Ő ítél meg. Csak ez indíthat valódi bűnbánatra.

  • Ha bűnbánatra indított, akkor a bűnbocsánatot hirdeti. Áldásokat ad, „kipótolja” azt, amit Isten nélkül élve elvesztettem.

    • Jóel 2,18–27. Isten az ÓSZ-ben „előre” hirdeti a bűnbocsánatot, azután mutat rá, hogy hogyan / honnan / milyen áron jön a szabadulás.

  • „A Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a szabadulás” – Jézus Krisztusban, a Golgotán. Ezt éppúgy megígérte az Úr, mint az ítéletet.

    • Szabadulás az ítélettől és a bűntől: kegyelmet kapok büntetés helyett és szabadságot arra, hogy ne a bűn uralkodjék rajtam, hanem „Krisztus éljen bennem”.

• „Kiöntöm Lelkemet minden testre” – „nálatok lakik, sőt bennetek lesz”: abban, aki Jézust segítségül hívta, neki adta az életét. Most az a „korszak” van (nem a karizmatikusok által tanított Szentlélek-korszak!), amikor a Szentlélek a hívőkön keresztül hirdeti az evangéliumot, hív Krisztushoz. Azt, hogy „megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét”. „Lesz ítélet, de van még kegyelem (bocsánat és szabadulás az ítélettől).”

  • Az is Isten kegyelme, ha bűnbánatot, vagy (csak) az ítélettől való rettegést támaszt (mint a ref. előtt). Ma nem ilyen korban élünk. Ahogy Jóelnek, nekünk is beszélnünk kell Isten haragjáról és ítéletéről (Róm 1,18–3,20).

  • Az utolsó ítéletről is beszélnünk kell. Nemcsak itt a földön érnek kisebb-nagyobb büntetések, ill. nemcsak itt kapunk áldásokat.

    • Az utolsó ítélet: szétválasztás. Egyszerre lesz ítélet azoknak, akik nem menekültek az Úrhoz, és áldás azoknak, akik oda menekültek.

    • Aki a kegyelmes (bűnbocsátó) Istent keresi, az megtalálja, mert Ő ezt megígérte („keressetek és találtok”). Számára „Jeruzsálemben és a Sion hegyén van a szabadulás”.

• „És a megszabadultak között lesznek azok, akiket elhív az Úr.”

  • Elhívott „Jézus Krisztussal való közösségre” (1Kor 1,9) – a bűnből való megszabadítással egyidejűleg. Jézus Krisztus nélkül nem lehet szabad az ember.

  • Elhívott szolgálatra („válasszátok ki nekem Barnabást és Sault…”).

    • A bűnből megszabadultakat arra, hogy hirdessék, hogy van Szabadító.

    • Hogyan ismerem fel a konkrét szolgálatot? Isten Lelke vezethet igéken keresztül, körülmények alakításával, testvérek szaván keresztül; mindezek által együtt.

    • Állandó nyitottság. Isten munkáját, Isten üzenetét felismerem-e az igében, az eseményekben, nem felejtem-e el, nem megyek-e vissza „halászni”, ill. „a magam földjére / kereskedésébe”.

    • Ha „befutott” földi életem van (van mibe visszamennem), nehezebben mozdulok. Ez is egyfajta fogság, amelyből szabadulni lehet és kell.